Mácsadi István: Ma is a szabadságért harcolunk, és eszünk ágában sincs ezt feladni!

Június 4., augusztus 20., március 15., dátumok, melyek hallatán minden magyarnak hevesebben dobban a szíve, éljen bárhol a nagyvilágban.

Ma, amikor a történelem emlékezetének ködén keresztül ránk tekintenek a márciusi ifjak, akik egykor azért küzdöttek, hogy Magyarország szabad legyen, azt kell látnunk, hogy a szabadság vágya, a nemzeti öntudat, és a függetlenség iránti elkötelezettség továbbra is nagyon erősen bennünk él. Az országhatár ma már nem ugyanaz, de van sokkal nagyobb erő, és sokkal nagyobb eszmei érték, amit földi erő és hatalom nem tudott megtörni.

Mi, itt a Felvidéken, ugyanazokat az értékeket valljuk, mint az Anyaországban, vagy a többi elcsatolt területen vallanak: szeretjük hazánkat, tiszteljük a múltunkat, és tiszteletben tartjuk a jövőnket is.

Március 15. nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy évről évre megújuló jelképe annak az elhatározásnak, hogy mi, magyarok, a puskacsővel szembenézve is függetlenek szeretnénk lenni, és mindig is meg akarjuk őrizni saját identitásunkat, nem hódolunk be a nagyhatalmak, vagy egy másik elnyomó nemzet előtt. E nap emlékeztet arra, hogy nemcsak a múltunk, hanem a jövőnk is formálható, ha hajlandóak vagyunk küzdeni érte. Erőt meríthetünk őseink küzdelméből a mai kor kihívásaihoz.

Felvidéken a történelem sokszor próbára tette a nemzeti érzéseinket. Kitelepítések, áttelepítések, reszlovakizáció, ezért mindig is különös szerepe volt ennek az eszmének. A hontól való elválasztottságot érzékeljük, de az összetartozás érzését soha nem veszítettük el. Nekünk, felvidéki magyaroknak, különösen fontos, hogy tudjuk: nem vagyunk egyedül. A szabadságért vívott harc, amit a márciusi ifjak elkezdtek, ma is itt él a szívünkben, és ma is érdemes küzdeni érte.

Az a forradalom, amely 1848. március 15-én tört ki, nem csupán egy szakszerű politikai lázadás volt, hanem egy nép szabad akaratának kifejeződése.

Azóta bármilyen nehézségeken is mentünk keresztül a történelem viharai során, mindvégig megmaradtunk magyarnak, és ez a legfontosabb örökségünk.

A politikai másodpolgárságot érezzük, megpróbálnak megtörni minket nyelvtörvénnyel, gazdasági elnyomással, fizikai atrocitással, de mindhiába. Ma is küzdünk, hogy megőrizzük mindazt, ami számunkra fontos. A nyelvünket, a kultúránkat, és a közösségünket.

Ezek a tartópillérek kovácsolnak össze, ne hagyjuk, hogy bárki elvonja tőlünk azt, ami a miénk! Felvidéken, mint minden magyar közösségben, az összetartás a kulcs. Mert csak együttes erővel érhetünk el olyan változásokat, amelyek előre visznek minket, a felvidéki magyar közösséget.

Több száz év távlatából kijelenthetem, hogy küzdeni fogunk mindazokért az eszmékért, amelyekért 1848-ban is harcoltak magyar hőseink. Az igazságért, a szabadságért, és a nemzeti összetartozásért.

Nem adjuk fel!